A nevem Bérczes Ádám.
Nem tudom, ki vagyok. Erre a kérdésre keresem a választ 2008 óta. Járom az utam, macskaköves önismereti utam, megspékelve sok örömmel, és sok fájdalommal. Néha a mennyekben érzem magam, néha a poklaimat járom. Saját megélésem és a hozzám közel állók szerint előre haladok, és tapasztalható fejlődés az életemben. Hallelujah. Mostanság segítőként tevékenykedem. Sok-sok éve próbálok nem segítősködni, mert biza néha én sem hiszem el, hogy hogy tudnék segíteni másnak, amikor a saját életem is olyan amilyen. De az élet újra meg újra az arcomba tolja, hogy ez a dolgom.
Többé nem bújok el hát, megadom magam a Gondviselésnek!
A “segítőség” számomra abban nyilvánul meg, hogy a saját élményeim, tapasztalataim, valamint a különböző tanult, szerzett infók alapján megvilágítok az általad elmesélt történetedben olyan nézőpontokat, esetleges összefüggéseket, amiket Te még nem feltétlenül veszel észre. Vagy azért, mert csak belülről látod magad, és/vagy azért, mert nem áll rendelkezésedre a szükséges háttérinformáció..
Mindezt egy barátságos, biztonságos, együttérző környezetben tesszük, így ezek a “felfedezések” általában jótékonyan hatnak mindkettőnk életére, még akkor is, ha a pillanatban olykor fájdalmas érzések kapcsolódnak hozzá. De a fájdalomtól nem szabad félni. Sokkal több energia félni valamitől, mint beleállni és szembesülni vele.
  • Úgyhogy, megéri. Sőt, ez éri meg igazán!
  • Mert ezen az úton haladva, egyre közelebb kerülünk önmagunkhoz,
  • Egyre őszintébbek leszünk magunkkal, és ezáltal a világgal.
  • Egyre elevenebben éljük meg érzelmeinket, egyre kevésbé szégyeljük, bántjuk magunkat (és így a másikat).
  • Egyre inkább önazonosak leszünk.
  • Egyre inkább merjük felvállalni érzéseinket, gondolatainkat, azt, hogy kik is vagyunk mi valójában.
  • Egyre inkább felismerjük, hogy életünket mi teremtjük és az nem”vél-el-etlenül” történik velünk. És ezáltal egyre jobban fogjuk élvezni is:)
  • Egyre tudatosabbak leszünk arra, hogy életünkben mit, miért teszünk, mondunk, érzünk, gondolunk, és mindezek milyen következményekkel járnak.
  • Ezen az úton haladva egyre többször és hosszabban fogjuk szeretni magunkat.
  • S ahogy egyre jobban szeretjük magunkat, úgy egyre jobban fogjuk szeretni egymást is.
  • Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, embertársainkhoz és egyre inkább tudunk együtt szeretni, örülni, nevetni.
  • Én ebben hiszek, ezt vallom.
  • Én ezért élek.

Ha mindezek után nem dobtál egy hátast, és úgy érzed, hogy kapcsolatba lépnél, nézz körbe a honlapomon, hogy megtudd, szerintem milyen módon tudjuk “mindezt” együtt csinálni. Köszi a figyelmedet!

Ádám